Gyereknapra

Kacaj csendül, labda pattan,

Állnak sorra izgatottan.
Színes lufik mindenfelé,
Körhinta! Nézd, hogy futnak felé!

Ugralóvár előtt sorban állás, 
Parkban könnyed szaladgálás,
Jöhet vattacukor és a fagyi,
De a gyereknap nem csak ennyi.

Néhol játék és vidámság,
Csupa színes vigasság,
Másnak meghitt beszelgetés,
Sok ölelés és emlékezés.

Mert, ha szülőd még veled van,
Lélekben bizony te is gyerek vagy,
Nem számít a tortán a szám,
Csak benned az érzés, igaz ám!

Mert ez a nap  csak róluk szól,
Bár, ha szülő vagy tudod jól,
Hogy bármennyi is korod,
Szíved mindig...
mindig értük dobog!

A nagy találkozás

Ahogy megláttam, egyből felkeltette figyelmemet a könyv, amit mintha valaki pár centivel beljebb tolt volna. Élénk bíbor borítása vonzotta a tekintetemet, arany betűi szikrázva csillogtak.

Tétován nyúltam utána, de amikor már majdnem rásimultak az ujjaim, megmoccant. Reflexből fogtam rá, kicsit félretolva oldalszomszédait, de hiába húztam, alig moccant. Egyre több erőt adtam bele, de az ellenállás nem szűnt.

Aztán hirtelen a földön találtam magam, miután az ujjaim lecsúsztak a kötetről. Hátam a szemközti polcnak ütközött, a fejemre könyvek záporoztak. Behúzott nyakkal vártam a papír eső végét, aztán kótyagosan pillantottam fel a meseszép barna szempárba.

A könyvemet szorongatta, arcán lélegzetelállító mosoly játszott.

Hívószó: könyvek

A hős könyvtáros

Van egy hely titkok és történetek tárhelye.

Egy alkalommal én egyszerre leltem rá mindkettőre a könyvtárban, ugyanis egy sorsdöntő napon könyvbe rejtett levélre bukkantam: "Ezennel itt hagyom e zajos és fájdalmas világot."

A visszahozott könyvek között pihent a kötet. Így történt, hogy nem sokkal később már egy idegen ajtaján kopogtattam.

- Nem rég ment el. Azt mondta, utoljára megnézi a hidat. - mondta az idős hölgy.

Lázasan gondolkodtam. A könyv a Pesti hidakról szólt, de melyiknél találtam a levelet? Amikor odaértem a férfi a korlát mellett állva nézte a lenyugvó napot.

Egy könyv szavak összessége, de nekem most a tökéletes szavak kellettek.

Hívószó: könyvtár

Száz szavas köszönet

Köszönetet mondani
nagyon nehéz dolog,
mert nem tudod kinek
és persze hogyan mondhatod.

Jó, ha szép, tartalma
igazán és mélyen megható,
részletekbe menő
s persze mindent összefoglaló.

Kinek mondj hát hálát?
Mindenkinek ki valaha segített,
önbizalmad növelte,
támogatott, s bízott benned.

Lehet család, barátok,
netán egy kedves idegen,
légy hálás, mert manapság
divat a bántás, hiába illetlen.

Az internet bugyrai mélyek
és felettébb veszélyesek,
sosem tudhatod ki figyel
s végül nehéz lesz elengedned.

Köszönöm hát mindőtöknek,
kik követtek, s bíztattok,
hogy súlyos szavak helyett
inkább barátian támogattok.

Kritikátok könnyen fogadom,
mert tudom célotok,
hogy jobb legyek,
s az álmaim teljesüljenek.

téma: köszönet, hála

Amikor a szív meglágyul

A nap erősen tűzött, miközben Márk próbált előre jutni a hömpölygő tömegen keresztül. Soha sem szerette a Majálisokat. Gyermekkorából sem őrzött jó emlékeket, felnőttként pedig már csak nyűgöt és munkát jelentett neki.
- Elnézést! Gyöngyvirágot az úrnak?
Halk sóhajjal torpant meg és fordult az idős asszony felé.
- Mennyi?
- 500.
Nyújtotta a virágot a nő. Márk kinyitotta a tárcát, már az igazolványon volt a keze, amikor felbukkant egy kislány.
- Mami, vehetek vattacukrot?
- Majd odahaza kapsz süteményt, Drágám.
A kislány szája lebiggyedt, de nem nyafogott. Az asszony mire visszafrodult a férfit már elnyelte a tömeg, csak egy ötezres bankjegy hevert a virágok mellett.

Téma: majális