Száz szavas - Sóhaj

Körbeültük az asztalt. Láttam, ahogy velem szemközt a legkisebb húgom minden dörrenés hatására összerezzen. Fejemben gondolatok cikáztak. Elképzeltem, milyen ember válhatott volna belőle. Mindig imádta a zenét. Talán, ha egy másik időbe születik az a csodálatos énekhang, melyet nagyapám mindig a hajnali pacsirtához hasonlított, mindenkihez eljuthatna. Ám őt ide pottyantotta a sors és mind tudtuk, hogy mi vár a családunkra.
Anyám rászorított a kezemre, amikor megrepedt az ajtó. A húgomra mosolyogtam. Minden erőmet beleadtam ebbe az egyetlen mozdulatba, hogy elrejtsem a mögötte feszülő félelmet.
Az ajtó megadta magát.
Négyen voltak.
Pontosan céloztak, de én az utolsó sóhajommal is mosolyogtam rá.

Hívószó: sóhaj

Az út vége

 A langyos szellő sós illatot hozott. A két alak kezében pezsgő csillant, arcukon diadalittas mosoly játszott.
- Megcsináltuk Drágám! Itt sosem találnak meg és ennyi pénzből örökké gondtalanul élhetünk!
Szenvedélyes csókban forrtak össze, így nem láthatták a férfi hátán megjelenő piros fénypontot.
- Kamera leáll! - csendült a rendező hangja.
Mary felállt, fáradtan söpörte le magáról aktuális társa matató kezét és a jól kidolgozott mosoly is eltűnt arcáról. Helyét olyan üresség vette át, amit már évek óta érzett. A film véget ért és tudta, hogy hamarosan valami más is véget fog. A szobájában már várja az örök nyugalom és egy nem kellék pisztoly.

Az éj sötét

Az este beálltával odakint békés csend honolt. Ezért is költöztem ide, a földkerekség legnyugodtabb utcájába, ahol soha nem történt semmi érdekes.
A csengő lágy dallammal csendült fel, de amikor kinyitottam az ajtót, csak egy szépen csomagolt dobozt találtam odakint.: "Titkos hódolódtól."
Bizonytalanul nézegettem a bonbont, végül tétován vettem egy szemet. A csokoládé illata elmondhatatlanul csábított, képtelen voltam ellenállni neki. Az íze olyan mámorító volt, mint egy feledhetetlen szeretkezés. Egy pillanatra lehunytam a szemem, ajkaimat halk sóhaj hagyta el, miközben behúztam az ajtót. 
A szúró érzés hirtelen jött. Még láttam a tükörben a mögöttem felbukkanó alakot és a nyakamba fúródó injekciót.

Felhasználandó szavak: csokoládé, szeretkezés, földkerekség, injekció

A nagy találkozás

Ahogy megláttam, egyből felkeltette figyelmemet a könyv, amit mintha valaki pár centivel beljebb tolt volna. Élénk bíbor borítása vonzotta a tekintetemet, arany betűi szikrázva csillogtak.

Tétován nyúltam utána, de amikor már majdnem rásimultak az ujjaim, megmoccant. Reflexből fogtam rá, kicsit félretolva oldalszomszédait, de hiába húztam, alig moccant. Egyre több erőt adtam bele, de az ellenállás nem szűnt.

Aztán hirtelen a földön találtam magam, miután az ujjaim lecsúsztak a kötetről. Hátam a szemközti polcnak ütközött, a fejemre könyvek záporoztak. Behúzott nyakkal vártam a papír eső végét, aztán kótyagosan pillantottam fel a meseszép barna szempárba.

A könyvemet szorongatta, arcán lélegzetelállító mosoly játszott.

Hívószó: könyvek

A hős könyvtáros

Van egy hely titkok és történetek tárhelye.

Egy alkalommal én egyszerre leltem rá mindkettőre a könyvtárban, ugyanis egy sorsdöntő napon könyvbe rejtett levélre bukkantam: "Ezennel itt hagyom e zajos és fájdalmas világot."

A visszahozott könyvek között pihent a kötet. Így történt, hogy nem sokkal később már egy idegen ajtaján kopogtattam.

- Nem rég ment el. Azt mondta, utoljára megnézi a hidat. - mondta az idős hölgy.

Lázasan gondolkodtam. A könyv a Pesti hidakról szólt, de melyiknél találtam a levelet? Amikor odaértem a férfi a korlát mellett állva nézte a lenyugvó napot.

Egy könyv szavak összessége, de nekem most a tökéletes szavak kellettek.

Hívószó: könyvtár

Száz szavas köszönet

Köszönetet mondani
nagyon nehéz dolog,
mert nem tudod kinek
és persze hogyan mondhatod.

Jó, ha szép, tartalma
igazán és mélyen megható,
részletekbe menő
s persze mindent összefoglaló.

Kinek mondj hát hálát?
Mindenkinek ki valaha segített,
önbizalmad növelte,
támogatott, s bízott benned.

Lehet család, barátok,
netán egy kedves idegen,
légy hálás, mert manapság
divat a bántás, hiába illetlen.

Az internet bugyrai mélyek
és felettébb veszélyesek,
sosem tudhatod ki figyel
s végül nehéz lesz elengedned.

Köszönöm hát mindőtöknek,
kik követtek, s bíztattok,
hogy súlyos szavak helyett
inkább barátian támogattok.

Kritikátok könnyen fogadom,
mert tudom célotok,
hogy jobb legyek,
s az álmaim teljesüljenek.

téma: köszönet, hála

Amikor a szív meglágyul

A nap erősen tűzött, miközben Márk próbált előre jutni a hömpölygő tömegen keresztül. Soha sem szerette a Majálisokat. Gyermekkorából sem őrzött jó emlékeket, felnőttként pedig már csak nyűgöt és munkát jelentett neki.
- Elnézést! Gyöngyvirágot az úrnak?
Halk sóhajjal torpant meg és fordult az idős asszony felé.
- Mennyi?
- 500.
Nyújtotta a virágot a nő. Márk kinyitotta a tárcát, már az igazolványon volt a keze, amikor felbukkant egy kislány.
- Mami, vehetek vattacukrot?
- Majd odahaza kapsz süteményt, Drágám.
A kislány szája lebiggyedt, de nem nyafogott. Az asszony mire visszafrodult a férfit már elnyelte a tömeg, csak egy ötezres bankjegy hevert a virágok mellett.

Téma: majális

Új kezdet

A végtelennek tűnő harc után a templomban rettenetes állapot, ám síri csend uralkodott. A padlót vér, fagorgács és üvegszilánkok keveréke borította. Cyrus teste kicsavarodott állapotban feküdt az egyik meglepő módon épen maradt padon.

A keresztelő résztvevői már rég elmenekültek, egyedül Penelopé nézte végig az ádáz csatát a vadász és az újszülöttet megszállni készülő démon között.

A csend beálltával a lány remegő térdekkel bújt elő búvóhelyéről. A démon elpusztult, mégis óvatosan közelítette meg a testet. Hangosan felzokogott, amikor Cyrus megmoccant. Gyorsított léptein, hogy magához ölelje a hőst, így nem láthatta, ahogy lassan kinyitototta szemeit. Írisze vörösen villant, ajkán hátborzongató mosoly játszott.

Emlékezünk

 

Lehunyt szemmel élveztem ki a pillanat varázsát. Ajkaink, hiába ismerték már oly jól egymást, óvatosan puhatolózva forrtak össze. Kezem feljebb csúszott. Haja egészen dúsnak hatott, ahogy belétúrtam, miközben felszínre tört megannyi régi emlék.
Kopogtattak. Szemem lassan nyílt, hunyorogva alkalmazkodott a vilagossághoz. A tükörképem lassan átalakult. Dús barna hajam helyét ritkás ősz tincsek vették át. Halkan sóhajtottam.
Hátrébb húzódva még láttam arcán azt a kedves mosolyt, ami magával ragadott, megismerkedésünkkor. A tükör egy pillanatra, mintha csak a tekintete varázsolt volna el, újra húsz évesnek mutatott, aztán mosolyogva megfogtam a kezét, mikor felcsendült az újabb kopogás.
- Gyere Papa! Itt vannak az unokák. 

Az utolsó csók

Remegő térdem alig tartotta meg csekély súlyomat. Szememet lehunyva merültem el a pillanatban, ahogy ajka utoljára puhán az enyémhez ért. Rengeteget fogytam az utóbbi hetekben, de ő észre sem vette és amikor ujjai finoman a derekamra fonódtak, már én sem éreztem a ruha lötyögését.
Eluralkodott rajtam a rettegés, amikor meghallottam bentről a halk sugdolozás egyre erősödő moraját. Engem vártak.
Nagy levegőt vettem és lassan kinyitottam a szemem. Alakja egy pillanatra még kivehető volt, miközben kedves pillantása szerettől telve fúródott az enyémbe, aztan fokozatosan köddé vált előttem. Megigazítottam a fekete szoknyát, belöktem az ajtót és sajgó szívvel indultam a koporsó felé.

Az őrangyal

Az autó kerekei, mint megannyi egybemosódó sikoly, csikorogtak a fagyos aszfalton. A férfi olyan erővel szorította a kormányt, hogy a mellette ülő nő attól félt kiszakítja a helyéről.

A kórház épülete feltűnt a távolban, de a fék a jeges úton haszontalannak bizonyult. A nő összeszorította a szemét, várva az elkerülhetetlen véget, miközben szinte kívülről hallotta saját sikolyát. Szemét fájón marták a rettegés könnyei.

A kocsi hirtelen állt meg. Amikor felnézett látta a szélvédőn átfúródott vascsövet közvetlenül a mellkasa előtt. Odakint feltűnt egy ég felé suhanó árny. Keze méretes pocakjára csúszott az újabb fájás érkeztekor, de ő csak az angyalt figyelte.