Remegő térdem alig tartotta meg csekély súlyomat. Szememet lehunyva merültem el a pillanatban, ahogy ajka utoljára puhán az enyémhez ért. Rengeteget fogytam az utóbbi hetekben, de ő észre sem vette és amikor ujjai finoman a derekamra fonódtak, már én sem éreztem a ruha lötyögését.
Eluralkodott rajtam a rettegés, amikor meghallottam bentről a halk sugdolozás egyre erősödő moraját. Engem vártak.
Nagy levegőt vettem és lassan kinyitottam a szemem. Alakja egy pillanatra még kivehető volt, miközben kedves pillantása szerettől telve fúródott az enyémbe, aztan fokozatosan köddé vált előttem. Megigazítottam a fekete szoknyát, belöktem az ajtót és sajgó szívvel indultam a koporsó felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése