Mikor gyermek voltam álmodoztam,
Olvastam, és írogattam.
Verset, mesét, költeményt,
Novellát és kisregényt.
Aztán az évek tova szálltak,
De az álmok újra megtaláltak.
Kopogtattak, motoszkáltak,
Néha megint elhallgattak.
A fiók és az elme egyre telt,
Csak a bátorság nem felelt.
Önbizalom? Ó, mi az?
Ha érte nyúltam, elszaladt.
Aztán jött az áttörés,
Egy mesényi meglepetés,
A kis család meg biztatott,
"A különdíjat okkal kapod."
Merengtem, és ábrándoztam,
Újra bátran álmodoztam.
Próbáljam meg? Miért ne?
Talán még sikeres is lenne.
Született hát egy döntés,
Mihelyst jött a felismerés,
És én újra írni kezdtem,
De ezúttal hosszan, regényben.
Gyűltek a szavak és az oldalak,
A történet egyre csak dagadt.
Most már író vagyok? Kérdezem.
Mindig is az voltál. Felelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése